Lehet-e erről a témáról úgy beszélni, hogy műszaki kérdések fel sem merülnek? A cikksorozat első részében erre teszek kísérletet, döntsék el Önök, mekkora sikerrel. Előre kell bocsájtanom, szubjektív leszek. A Foundation Fieldbus e cikk írásának perceire számomra nem biteket, milliampereket fog jelenteni, hanem dollárokat. Meg fogják érteni.

Globalizáció. Azt (is) jelenti, a tőke határok nélkül vándorol országokon és iparágakon keresztül, mindig oda, ahol a legnagyobb profitot képes produkálni. A vándorlás sebessége az Internet korszakban félelmetesen megnőtt. Országok, komplett iparágak emelkedhetnek fel néhány év alatt, és ugyanilyen gyorsan süllyedhetnek el. Örökre. A világ tőzsdéinek mindegyike olyan, mint egy rosszul beállított PID szabályzó:
Az erősítést feltekerték, ráadásul még a differenciáló taggal is babrálnak állandóan. Így aztán nem csoda, ha a rendszer beleng, és csak nagy áldozatok árán lehet újra stabil helyzetbe hozni.



Napjaink vezető irányítástechnikai cégei (nem mondok neveket) szinte kivétel nélkül pénzügyi befektetők tulajdonában vannak. Ez azt jelenti, akkora profitot kell termelniük mint a kólagyártóknak vagy éppen a plüssmaci iparnak. Ha erre képtelenek, tulajdonosaik rövid távon megválnak részvényeiktől, mert egy belengésbe a cég belehalhat, de a menedzsment biztos, hogy repül.

A versenytársakat immár nem választják el a távolságok és határok, az USA-ban is lehet gyártani és eladni japán autókat. A német autó Spanyolországban készül, a belga sör Borsodban. A védővámok rendszerét a nemzetözi nagytőke folyamatosan bontja le, a verseny egyre keményebb.

Ebben a környezetben kell az irányítástechnikai cégeknek megállni helyüket. Vannak, akik azt az utat járják, hogy termelési költségeiket és profitjukat szorítják le, hogy pozícióikat megtartsák. Egyre többet termelnek ugyanazért a profitért.
Aki teheti, nem ezt teszi, hanem előre menekül. Olyan termékekkel jelenik meg, mellyel versenytársai nem, vagy csak néhányan képesek megjelenni. Így csökken a versenytársak száma, nagyobb árrés érhető el. Nyilvánvaló, hogy ez a technika csak akkor működik, ha a vevők az új terméket preferálják a régihez képest.

Mikor preferálják? Ha a gyártó - minden marketing eszközt bevetve - meggyőzi őket az új termék előnyeiről, pl:

- Olcsóbb beruházás
- Gyorsabb üzemindulás
- Olcsóbb üzemvitel
- Cégfüggetlenség

Bocsássa meg nékem az irányítástechnikusok védőszentje - Szent Piddius - de én azt gondolom, a Foundation Fieldbus szüleinek ezek - és nem a bitek, bájtok - voltak a központi gondolatai anno...

A Fieldbus Foundation születése:
A szenzorbuszok sikere adta az ötletet egy olyan busz létrehozásához, melyre távadókat és szabályzó szelepeket lehet felfűzni. A nagy gyártók, okulva a HART esetéből, nem álltak neki külön-külön buszok fejlesztésének, hanem a legnagyobb felhasználókat bevonva létrehozták a Terepi Busz Alapítványt, angolul Fieldbus Foundation-t. E szervezet feladata, hogy koordinálja a folyamatirányítás terepi buszának fejlesztését. Az alapítványhoz hamarosan a legtöbb jelentős gyártó csatlakozott. Az alapítvány 1995-ben megkezdte tényleges működését. Ez 6 éve történt...

A jövő héttől - ígérem - műszaki szemmel tekintünk témánkra.