Integráló szakaszok szabályozása:
Az integráló szakaszok (pl. a víztározó) legtöbbször rendelkeznek egy kis holtidővel is, mondjuk mert a betáp patakba épített szintszabályozó zsalu nem a tározó partján van, hanem 1 Km-rel arrébb. Ha nyitottam is a zsalun, a hatás Th ideig nem érződik. (1. ábra)
Ilyen helyre tisztán arányos szabályozót célszerű tenni, ugyanis ha tennénk bele integrálást is, a szabályozó a holtidő alatt teljesen nyitásba vinné a zsalut, és ott is tartaná mindaddig, míg a tározót alaposan túl nem töltöttük. Akkor persze fokozatosan teljesen lezárná a zsalut, és az egész kezdődne elölről.

Ökölszabály: Két integrátor egy csárdában - akarom mondani szabályozókörben - igen nehezen fér meg, különösen, ha Ti idejük hasonló. Csak a jó alkalmat lesik, hogy belengethessék a szabályozó körünket. Mindenféle levezetés nélkül fogadjuk el, amit a szakkönyvek írnak:
Az erősítés optimális értéke A = 0.8 * Ti / Th


A tisztán holtidős szakasz szabályozása:
Képzeljünk el egy kört, ahol mondjuk egy gáz összetételét kell szabályoznunk úgy, hogy a vezetékből mintát veszünk, 1 perc alatt kielemezzük, és az eredmény alapján beavatkozunk. A mintavételtől a beavatkozásig eltelt idő a Th holtidő.
Ilyen esetben, ha arányos szabályozót használnánk, az mindig a korábbi elemzés eredményének megfelelően állítgatná a keverőt. Ha akkor pl. híg volt a gáz, sűrítene rajta. Persze a következő minta sűrű lesz, hát hígít rajta. Soha nem találja meg a középutat.
Alkalmazzunk tisztán I-szabályozót! Ha a minta híg volt, hát szépen lassacskán sűrít rajta. A következő minta már közelebb lesz az alapértékhez, hát még könnyebb dolga lesz. Néhány minta után beáll a szabályónk egy vékony sávba Xa körül. Nem mindegy persze, mekkora Ti időt állítunk.
A nagykönyv szerint a szabályzón Ti = 1.1 Th értéket célszerű beállítani.

A jövő héten a szabályozások minőségével foglalkozunk. A viszontlátásra!